Az utolsó szó jogán: meddig kell még tűrni?!

on péntek, 15 január 2016. Posted in Csepeli ügyek

2016. január 13-án a kispesti bíróságon első fokon bűnösnek mondtak ki – most éppen két rendbeli rágalmazásért. Természetesen az ítélettel szemben azonnal fellebbezést jelentettem be, a felmentésemet kérve. Nem kívánom most kommentálni az ítéletet – arra majd a fellebbezés fog szolgálni, amit természetesen teljes terjedelmében nyilvánosságra fogok hozni. Az alábbi sorok a bíróságon hangzottak el tőlem – az utolsó szó jogán. A végén pedig a védőbeszéd érhető el a beszúrt linkben – akit érdekel, hallgassa végig és döntse el maga: meddig kell még tűrni?

 

"Tisztelt Bíróság!


Azzal kezdeném, hogy a terhemre felrótt vétséget, illetve azt, amivel itt vádolnak, nem követtem el!

Egy szó miatt szeretnék élni az utolsó szó jogán a megszólalás lehetőségével, ez pedig épp a sértett ügyvédjének szájából hangzott el először. Ez a szó a „tűrés”.

Mit kell eltűrnie bárkinek, mit kell eltűrnie egy politikusnak – előttem az ügyvédek épp azt próbálták meghatározni, hogy a határ hol húzódik meg?!

2010 óta, amikor én az önkormányzati választáson polgármester-jelöltséget vállaltam, a politikai ellenfeleim nyilvánosságra hozott állításai szerint negyvenhárom ügyben tettek ellenem feljelentést.

Ebből egyet jó hírnév megsértése-, egyet rágalmazás-, negyvenegyet pedig hűtlen kezelés miatt. Harminckilenc ügyben volt, hogy el sem indult az eljárás. Volt ahol lezajlott a nyomozás és volt, ahol vádemelési javaslat is született, de ezek végül mind megszűntek – jellemzően bűncselekmény hiányában szüntették meg ezeket az eljárásokat. 

Megtehették ezeket a feljelentéseket, mert 2010 októbere óta általam nem ismert számban, ügyvédek, ügyvédi irodák talán tucatjai vannak azzal megbízva, hogy minden egyes iratot, amelyen az én kézírásomat megtalálták –a vagyonkezelőben nagyon sok ilyen irat volt–, azt vizsgálják meg, és keressék meg, hogy mibe lehet belekötni, hogyan lehet feljelentést tenni.

Megtehették, mert mindaz, amit én csináltam az elmúlt időszakban akár a vagyonkezelő vezérigazgatójaként, akár politikusként, képviselőként vagy polgármester-jelöltként, azt a saját nevemben tettem. Blogot üzemeltetek saját névvel, saját fényképpel, saját bejegyzésekkel.

Ugyanez nem mondható el az én politikai ellenfeleimről, nem mondható el a tárgyalóteremben mindvégig jelen lévő Ábel Attiláról, akit tanúként hallgattunk meg ebben az ügyben és más ügyben is, és aki elismerte, hogy impresszum nélküli weboldalt üzemeltetnek, kiadványt adnak ki, és az ügyvédem által már csatolt, ezekről az oldalakról letöltött, finoman szólva is erős hangvételű írásokat tesznek közzé az én személyemmel kapcsolatban.

Tehát a kérdésem az, ami persze költői és az ügyem megítéléséhez e tekintetben kevésbé kapcsolódik, hogy meddig kell tűrnie bárkinek, legyen az akár politikus azt, ami vele kapcsolatban zajlik, ami vele szemben történik?! És –ezzel szeretném befejezni– meddig kell tűrni, ha egy bírósági tárgyalóteremben az ellenem vádat felhozó ügyvéd megengedheti magának, hogy két olyan hivatkozást is tesz az elmúlt másfél évben ebben a tárgyalóteremben a jelenlétemben megtörtént tanúvallomásokkal kapcsolatban, amelyek nem úgy hangzottak el, mint ahogy ő elmondta…?!


Köszönöm."

 

Védőbeszéd megtekintése 

 

               
 
 
Text-to-speech function is limited to 100 characters