A mai napon tartottuk meg az önkormányzati jelölt-választó taggyűlésünket. Alábbiakban a zárszóként ott elmondott beszédemet olvashatják:

Kedves Barátaim, Baloldali Párttársaim!

Köszönöm, hogy ma eljöttetek ide. Köszönöm, hogy ma is felvállaljátok a Magyar Szocialista Pártot. Számomra itt kezdődik a baloldaliság. Számomra a mai naptól Veletek kezdődik a Csepeli MSZP új korszaka és a baloldaliság megújulása.

Nem szeretnék senkiben rossz érzéseket kelteni és nem célom hangulatromboló beszédet mondani. Mégis, akkor, amikor azért gyűltünk ma össze, hogy megválasszuk a kerületi MSZP jelöltjeit, nem lehet nem szólni arról a viszontagságos útról, ami idáig vezetett.

Nem akarom áltatni magam, és benneteket sem. Látom és látjátok Ti is, hogy kevesen vagyunk. Tudjátok, erről nekem az a mondás jut eszembe, hogy „bajban ismerszik meg a barát”. Mert régi igazság, hogy akivel fut a szekér, aki épp sikerei csúcsát éli , annak mindig sok barátja van. Aki pedig épp nehézségekkel küzd, élete mélypontján van, az egyszer csak azt veszi észre, hogy elmaradoznak mellőle az emberek.

Hát így van ma ez az MSZP-vel is. De nem szabad emiatt egyikünknek sem keseregnie. Most legalább megtudjuk ki az igazi barátunk. Megtudjuk, hogy ki az, aki a nehéz időkben is kitart elvei és hite mellett, de leginkább megtudjuk, hogy ki az, akire igazán számíthatunk.

Nekem mindazok, akik ma itt vannak, sokkal többet jelentenek, mint egy ünneplő sokaság. Ugyanis nagyon könnyű valakinek a vállát veregetni, amikor sikeres és azt mondani: „Rám számíthatsz!”.

Ti azonban, akik ma eljöttetek ide és vállaljátok a képviselőjelöltséget az MSZP színeiben, Ti, akik támogatjátok őket és segítitek munkájukat, munkánkat, Ti vagytok, az igaz barátok. Ti vagytok azok az emberek, akiknek a hitük kitart a legnehezebb időkben is. És Ti vagytok azok, akiknek az elvei nem csupán hangzatos lózungok. Ti vagytok a sziklaszilárd alap, akikre innentől lehet és meggyőződésem szerint érdemes is építkezni. Köszönöm ezt Nektek!

Nehéz beszélni azokról, akik ma már nincsenek köztünk. Őszintén sajnálom mindazokat, akiket elveszítettünk, mert őszintén hiszem, hogy mindazokkal, akikkel korábban egy úton mentünk, most is szükségünk lenne egymásra. Hiszem, hogy együtt most is sokkal erősebbek lennénk, mint darabokra hullva.

De csalódott is vagyok. Csalódott, mert olyan emberek hivatkoznak manapság baloldaliságra, baloldali értékekre, és eddig nem hangoztatott elveikre, akiknek eszük ágában nem volt szólni egy szót sem addig, míg futott a szekér.

Miért nem állt fel egyetlen képviselőjelöltünk sem 2006-ban, amikor még borítékolható volt a győzelem számára, ha az MSZP színeiben indult és miért nem akkor mondta azt, „gyerekek rossz irányba megyünk, ezzel én nem tudok azonosulni”.

Hiszen az elégedetlen hangok már akkor is hallatszottak. De aztán ezt -úgy tűnik- mindenki elfojtotta magában, mert a biztos győzelmét és politikai egzisztenciáját akkor senki nem akarta kockáztatni. Megválasztatták magukat Veletek további négy évre, pártunk meghatározó tagjai és vezetői voltak és nem tűntek elégedetlennek. Nem szóltak ugyanis egy szót sem, amíg minden jól ment.

Most pedig azt mondják, hogy ők ezt már nem tudják tovább felvállalni. De mit nem? Azt, aminek az elmúlt 10-20 évben maguk is részei voltak, azt amit ők maguk alakítottak ki, amit ők hoztak létre? Hogy tehetnek úgy most, mintha ehhez semmi közük nem volna?

Megdöbbenten értesültem a múlt héten arról, hogy régi párttársunk, képviselőnk és alpolgármesterünk, Horváth Gyula új mozgalmat alakít Új Pólus néven. Felhívásában pedig ezt írja:

„A baloldali pártok a gyakorlatban hűtlenek lettek a szociáldemokrata elvekhez, politikai életüket egyre inkább a személyes haszonszerzést szolgáló érdekkapcsolatok jellemezték. Ennek következtében az MSZP társadalmi hitele és befolyása minimálisra csökkent. „

Érthetetlen számomra, hogy mondhatják azt párttársaink, vezetőink és általatok bizalmat kapott politikusok, hogy a baloldali emberek elveszítették a hitüket az MSZP-ben, és hogy felejthetik el, hogy ők maguk voltak ezekben az időkben az MSZP?

Ez a hozzáállás jelentené a baloldaliságot? Ez jelentené a szolidaritást?

A válaszom a leghatározottabb nem.

Kikérem mindazok nevében, akik sok éven át támogattak benneteket, mindazon párttársak nevében, akik soha nem jutottak pozícióhoz, vezető szerephez, csak egyszerűen velünk és mellettünk voltak, kikérem az ő nevükben, hogy ma, Ti, az ő baloldaliságukat megkérdőjelezzétek azzal, hogy az MSZP-t magát kérdőjelezitek és tagadjátok meg.

Az MSZP nem én és nem Ők, az MSZP mindaz a csendes és sokszor láthatatlan tömeg, aki nem kért soha semmit a munkájáért, támogatásáért, szavazatáért, akik valóban hittek és hisznek az összetartozásban, szolidaritásban, a szociális és baloldali érékekben. Akik ezt nem fennen hangoztatják, hanem csendesen teszik a dolgukat. Ők ma is itt vannak velünk. Ők ma is támogatnak és segítenek minket. Ők azok, akinek a hitét vissza kell adni, ők azok, akiknek be kell bizonyítanunk, hogy rászolgálunk támogatásukra, ők azok, akikről a politikánknak szólnia kell. És nem fogom hagyni, hogy az ő baloldaliságukat megkérdőjelezze bárki is. Főleg nem azok, akik eddig az ő hátukon másztak fel a sikereik csúcsára.

Azokkal a képviselőjelöltekkel, akik ma itt bemutatkoznak, és akiknek bizalmat szavaztok nem csak a Magyar Szocialista Párt győzelméért fogunk dolgozni az elkövetkező időkben. Sokkal inkább értetek. Mindazokért, akiknek sokat köszönhetünk. Van mit törlesztenünk. És megérdemlitek, hogy újra emelt fővel járhassatok és büszkén vállalhassátok elveiteket, baloldaliságotokat és pártunkat, a Magyar Szocialista Pártot.

Aki pedig úgy dönt, hogy elmegy innen, az tegye mindezt csöndben, alázattal és elnézést kérve tőletek, akiket elárult és elhagyott.

Mi, akik maradunk, továbbra is számítunk Rátok és Ti is számíthattok ránk!

Továbbra is hajrá Csepel! És hajrá MSZP!